A stressz a legkülönbözőbb fizikai és pszichikai terhelő hatásokra létrejövő alkalmazkodás.
(Selye János)

  • kisebb nagyobb mértékben egész életünket végigkíséri a stressz. Általában úgy hiszik, hogy csak súlyos betegségek, a test vagy a lélek sérülései képesek felidézni. Elég csak átkelni egy forgalmas útkereszteződésen, huzatba kerülni vagy akár csak örülni valaminek, hogy testünk stressz-mechanizmusa működésbe lépjen. Azt sem mondhatjuk, hogy a stressz káros; helyesebben az élet sójának lehet tekinteni, amely minden hangulatváltozásnál, minden tevékenységnél jelentkezik. Ugyanaz a stressz, amely az egyik embert megbetegíti, vérpezsdítő élmény lehet egy másiknak. Tehát megkülönböztetünk pozitív és negatív stresszt. A pozitív stressz lehet például a mit a vizsga előtt, bizonyítás miatt élünk meg, valamint negatív például a vizsga előtti túlzott elvárás miatt érint bennünket.
  • Az élet során a stresszt nem lehet elkerülni, de ártalmas hatását minimálisra csökkenthetjük.
  • számos köznapi betegség sokkal inkább a stresszhez való alkalmazkodás hibája miatt jön létre, mint baktériumok, vírusok vagy mérgek hatására. Ebből következik, hogy sokféle idegrendszeri és lelki zavar, magas vérnyomás, gyomor. és nyombélfekély, reumatikus, túlérzékenységi, szív- és érrendszeri valamint vesebetegségek egész sora főként adaptációs betegség.
  • lényegében a stressz az élettel járó elhasználódási folyamatok egysége. Ha belegondolunk, hogy mindaz, amit teszünk, illetve mások tesznek velünk az mennyire merít ki és vesz igénybe minket, akkor körvonalaiban láthatjuk, mit is nevezünk stressznek. A fáradtság, az ingerlékenység, a betegség érzete tulajdonképpen mind a stressz egy-egy megjelenési formája.
  • a gyomor és bélrendszer különösen érzékenyen reagál a stresszre. Ilyen tünetek lehetnek, étvágytalanság, hányás, bélhurut vagy székrekedés is. Minden emocionális stressz okozhat emésztőszervi irritációt vagy bántalmat. Ismert tény, hogy gyomor- és nyombélfekély főként olyan embereknél fordul elő, akik nehezen vagy rosszul alkalmazkodnak életkörülményeikhez, és ezért állandó feszültségben és félelemben élnek.

 

A cél nem a stressz elkerülése!

A stressz része az életnek, együtt jár minden cselekvésünkkel. Nem lehet róla lemondani, mint ahogy az evésről, mozgásról és szeretetről sem. Meg kell állapítanunk stressz-tűrő képességünk felső határát, majd adaptációs energiát olyan mértékben és arra fordítani, ami a legjobban megfelel lelki-testi adottságainknak.

3 fajta stressz létezik:

  • félelem
  • fájdalom
  • a fájdalomtól való félelem

 Belső tartós stressz: ha a szervek energiája például helytelen táplálkozás miatt lecsökken, az energetikai alultápláltsághoz vezet, s a szervek kevesebb energiát kapnak.

Automatikus stressz magatartás: az ember már gyerekkorában megtanulja a túlélési magatartást, ami veszélyben automatikusan működésbe lép.

Külső hatásra bekövetkező stressz: egészségkárosító hatások következtében lép fel.

Minden kineziológiai korrekció stresszoldó hatású. Céljuk és feladatuk, hogy a negatív stresszt a lehető leggyengébb módon távolítsák el az elméből és a testből.

 Forrás: Szakma eszközei, kineziológia jegyzet, Gordon Stokes és Daniel Whiteside

Életünk és a stressz, könyv, Selye János