Mögöttes érzelmek a düh mögött

Ha emberi kapcsolatainkra nézve vizsgáljuk a düh szerepét, hogy miért eresztjük ki haragunkat egy másik személyre, el kell gondolkodnunk, hogy mi az elsődleges érzelem, ami a dühünket kiváltotta.

Mi az az érzés, ami során a harag kialakult bennünk?

Sok más érzéstől eltérően, a düh mindig valakire irányul. Ha azt mondom -Dühös vagyok!- akkor ez azt jelenti, hogy valaki haragszom. Tehát az a másik személy tehet arról, hogy én most rosszul érzem magam, ő követett el valamit, ergo ő a hibás. Én őt hibáztatom, és ezzel a másikban bűntudatot keltek.

Másodlagos érzésként a düh lehet egy hibáztató-megbüntető-kioktató válasz, amellyel viszonozhatjuk a minket ért sérelmeket (az elsődleges érzéseket). Valahányszor dühösek vagyunk, akkor megmutatjuk a dühünket kiváltó személynek, hogy mit tett velünk, és jól megleckéztetjük.

De mi a dühünket megelőző érzés? Félelem, megbántottság esetleg csalódottság?

Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a dühünket, tudatosítanunk kell a mögöttes érzelmet! Miután felismertünk az elsődleges érzést, már feleslegessé válik a düh lejátszása.

Hogy tudsz rátalálni a kiváltó érzelmeidre?

Legközelebb ha ismét úgy érzed dühös vagy, vegyél egy tükröt a kezedbe és kérdezd meg saját magadtól:

  • Mi zajlik most bennem?
  • Milyen igényeimet veszélyezteti az adott személy?

Sok esetben segíthet, hogy ha a sértettségünket nem düh formájában zúdítjuk a másikra, hanem a valós érzelmek kimondásával megpróbáljuk elkerülni a veszekedéseket és a konfliktusokat.