Soványság kontra kövérség

Korunk egyik leggyakoribb problémája a táplálkozás és a testsúly kérdése. Nem érezzük jól magukat a bőrünkben…Mindenki fogyni szeretne, az is, akinek testsúlya megfelel a normális átlagnak. Fogyni akarunk, mert a napjaink ideálja vékonyabb. Nem szeretjük saját testünket, nem vagyunk megelégedve önmagunkkal. A kiegyensúlyozatlan lélek, a szorongás, a depresszió, de a mindennapos frusztrációk is kihatnak étvágyunkra, illetve napi táplálkozásunkra.

Az étkezést csak „jutalmazásra” vagy „büntetésre” használjuk. Ha bánatosak vagyunk megjutalmazzuk magunkat valami finom falattal, ami hizlal, ami után persze lelkifurdalást érzünk, és elkezdünk napokig koplalni. A rohanó életünkből eltűnnek a szellemi feltöltődést okozó közös vacsorák, az asztal körüli családi vagy baráti beszélgetések. Gyorsan bekapunk valami „gyorskaját”, amik csak a kilókat szaporítják és betegségeket okoznak, de nem gyújtanak szellemi táplálékot.

Miért ekkora gond a testsúly feletti állandó kontroll?

Ha elégedetlenek vagyunk a testünkkel, akkor úgy érezzük nem tudunk megfelelni az elvárásoknak.  Ez szorongást okoz, csökken az önértékelésünk, majd szociális visszahúzódást eredményezhet. A kövérséggel együtt jár a csökkentértékűség-érzés, a megalázás, a versenyképtelenség és a negatív diszkrimináció. Ettől rettegünk, ezt akarjuk elkerülni! Ezért vagyunk képesek akár napi egy órát vagy többet(!) is azzal foglalkozni, hogy miként tudnánk lefogyni vagy elkerülni a meghízást.

El akarjuk kerülni, hogy megbélyegezzenek minket, mint a testi-lelki gyengeség szimbólumai.

Bűnösnek érezzük magunkat. Ez aláássa önbecsülésünket és önértékelésünket. A rendszeres diétázás egyfajta önbüntetést jelent, és a diéták megtörése pedig csak tovább erősíti a bűnösségérzetünket.

 Az evéstől megfosztani annyit jelent, mint kizáratni a közösségből. Régen csak azokat zárták ki, akik valami igazán nagy bűnt követtek el. Most a diétázók magukat zárják ki, és közben magunkat is bűnösnek érzik.

 Soványság kontra kövérség

Mik az elhízás okai?

A megnövekedett testsúlynak számtalan oka lehet, és sok esetben nem okolható érte mindig az ember. Ilyenek: (örökletes) anyagcserezavarok, hormonális zavarok, öröklődés, gyermekkori behatások, lelki, személyiségfejlődési zavarok, étrend, biológiai alkat. Természetesen ide tartozik a mozgásszegény életmód és a túlevés is, ami függ az akaratunktól is.

A legismertebb ok a „set-point” elmélet, amely szerint minden testnek van egy egyedi súlya, amely a szervezet optimális működéséhez elengedhetetlen. Ha ettől eltérünk akár felfelé akár lefelé, akkor automatikusan beindul a korrigálás a belső súlyállandó elérésére. Ha tehát többet eszünk, akkor az nem épül be a szervezetbe, valamilyen formában leadásra kerül (gyorsabb égetés, izzadás, gyakoribb székletürítés, stb.) ha viszont kevesebbet eszünk akkor lelassul az az anyagcsere; kisebb lesz az energialeadás és nagyobb a hasznosítás.

A kövérség (részben) öröklődik, ha az egyik szülő kövér akkor 41%-ban, ha mindkettő akkor 78%-ban. Sovány szülők esetében az öröklődési hajlam mindössze 11%. Nagy szerepet játszik a tanult viselkedés és szokások. Ilyenek: mozgásszegény életmód, étkezési szokások, nevelés (evés felhasználása lelki feszültség csökkentésére).

Elhízást okozhat a szervezetünkben található zsírsejtek túl nagy száma vagy átlag feletti mértéke. Ugyanis ebből következik a zsírral való telítettség lehetősége. Ha nagyobb a zsírsejtjeink száma, könnyebben hízunk el. Az éhezés vagy a diéta csökkenti ugyan a zsírsejtek méretét de a számát nem. Tehát ha túl nagy számú zsírsejttel rendelkezünk, mindig hajlamosak leszünk a hízásra. Ezt csecsemőkorunkban értük el nagyobb mennyiségű kalóriafelvétellel.

Az elhízott embereknél gyakran található igen szoros anyai kötődés. Az anya gyermekének minden kifejezett szükségletére táplálékkínálattal válaszol, az bensőséges kapcsolatteremtést attól teszi függővé, hogy a gyerek eszik e. Az étel adása és az érzelmek adása összekeveredik. Ez a viselkedés a gyerekben az én-erősség hiányát okozza. Ezáltal nem lesz képes elfogadni és feldolgozni a kudarcot és a frusztrációt.

Ilyenkor jelent biztonságot a túlevés, egyfajta védőpajzsot építünk magunk köré. Ez a védettség illúzióját adja nekünk, erősebbnek, magabiztosabbnak érezzük magunkat. De ez csalfa illúzió, ugyan testileg nagyobbak lettünk, de a lelkünk ugyanolyan sebezhető marad.

Az evéssel csecsemőkorunk óta csökkenteni tudjuk a testi-lelki kín érzését, tehát egy „instant” azonnali kielégülést, megnyugvást jelent. Ha gondoskodó szeretet, törődés, feszültségoldó megnyugvás érzésére vágyunk, akkor az evéshez fordulunk vigaszért.

Napjainkban ha veszteségek, konfliktusok, szerelmi csalódások érnek minket hízni kezdünk. Az evés nyújtotta megnyugtató érzésre vágyunk. Ha idegesek vagyunk folyamatosan rágunk. Ilyenkor az evés már nem jelent örömforrást, nem értékeljük az ízeket, csak gyorsan befaljuk, amit eszünk.

 

A diéta sikertelen és hátrányos?

Akkor nehéz leadni a kilókat, ha észrevétlenül híztunk meg, és nem tudjuk mi az oka, mi a lelki háttere az elhízásnak. Próbálkozhatunk több módon lefogyni, de a siker nem garantált egyiknél sem.

Ha a zöldségkúrát választjuk, szervezetünk nem jut hozzá esszenciális zsírsavakhoz és fehérjékhez. Magától pedig nem tudja ezeket előállítani, csak állati eredetű táplálékkal tudjuk biztosítani szervezetünknek. Ha ez nem történik meg, ezek hiánya sorvadáshoz vezethet.

Anyagcsere-élénkítők, azaz a mágikus tabletták a vágyálmaink ha fogyásról van szó. Hiszen ez olyan mint a mesében a csoda: ma beveszem, holnapra sovány vagyok. Főleg nem kell szembenézni a falánksággal, annak lelki hátterével, a mozgásszegény életmóddal. Ilyesfajta „gyorssegítséget” ígér az L-karnitin, amely a zsírszövetből kiáramló vagy a táplálékkal bevitt zsírsavak elégetését segíti. Önmagában persze ez sem fogyaszt, csak jobban ürülnek tőle a zsírsavak. Mozgás és diéta nélkül ez sem segít.

A sebészeti eljárásokról sem várhatunk megoldást, sok esetben nem végleges és garantált az eredmény, magának az altatásnak is megvan a kockázata, komplikációk, szövődmények alakulhatnak ki.

A gyakori diétázás magában hordozza az elhízás veszélyét. A belső súlyállandónktól való eltérés automatikus szabályozást indít el a szervezetben. Ha fogyókúrába kezdünk a kínkeservesen leadott kilók hamar visszajönnek, SŐT, több lesz a súlyunk mint fogyókúra előtt.

Mi az oka a többlet súlynak??

A hirtelen súlycsökkentéstől, a gyors táplálék megvonástól, kalóriahiánytól a szervezet „megriad, hogy éhen fog halni”.Védekezésbe kezd, lelassítja az anyagcserét, csökkenti a leadott energiát. Mikor a diétánk a kívánt súlynál véget ér, a szervezetünk igyekszik visszanyerni az elvesztett kilókat, próbálja az optimális értéket visszaállítani, ezért továbbra is alacsonyan tartja az anyagcserét. Ez addig tart, amíg vissza nem nyertük eredeti testsúlyunkat. De a szervezetünk félve a következő éhínségtől, felkészül a következő diétára és magasabbra rakja az optimális súlyállandót.

Az állandó diétázás okozta stressztől magas vérnyomás alakulhat ki. Diétázás alatt magasabb a vérünk zsírsav és húgysav koncentrációja, ami szédüléssel, gyengeséggel, fej és gyomorfájdalommal székrekedéssel járhat együtt. Ugyanígy okoz a diétázás lélektani szövődményeket. Amikor fogyókúrázunk feszültek, idegesek vagyunk. Folyamatos konfliktusokba ütközünk, ezzel is tovább rontva önértékelésünket.

 

Mi az amit tehetünk?

Először is próbáljuk meg elfogadni magunkat úgy, ahogy vagyunk. Szeressük önmagunkat. Fogadjuk el testünket olyannak, amilyen. Ha képesek vagyunk a nem kívánt súllyal is elfogadni magunkat, nem fordulunk az evés adta hamis biztonságvágyhoz, nem az evéstől várjuk a feszültségoldást és a hiányzó érzelmeket életünkben. Amint önértékelésünk és önbecsülésünk rendbe jön a kilók maguktól eltűnnek.

 Forrás: A felnőttkori elhízás- A kövérség pszichológiai problémái